Tudjátok-e, hol van Csoki falva? Bizonyára nem. Mert ide akárki nem mehet el. Azt előbb ki kell érdemeli.
Tudjátok-e, hol van Csoki falva? Bizonyára nem. Mert ide akárki nem mehet el. Azt előbb ki kell érdemeli.
Volt szomszédunkban egy kisfiú, akit Gergőnek hívtak. Ennek a kisfiúnak olyan szerencséje volt, hogy sikerült eljutnia Csoki falvába.
Gergő nagyon szerette a csokoládét. Képes lett volna felfalni a sarki élelmiszer bolt csoki készletét. De édesanyja csak ritkán vett neki,mert a sok édesség nem jó a fogaknak, és ezenkívül nem olcsó mulatság. Így Gergő csak néha kapta meg ezt a finomságot. Ezért mindig türelmetlenül várta az ünnepeket, mert ilyenkor mindig kapott. A nagybácsi látogatása is azt jelentette, hogy Gergő hódolhat szenvedélyének. Sajnos a nagybácsi egy távoli városban lakott, ezért csak ritkán tett látogatást náluk.
Egyik nap a kisfiú nagyon vágyott egy tábla finom csokoládéra, de édesanyja nem hallgatta meg siránkozását. Csoki helyett egy szép, piros almát kapott. Dunnyogva félre lökte az almát, és tüntetően bevonult a szobájába. Leült a heverő szélére, és szomorúan nézett maga elé.
Sokáig búslakodott ott egymagában, amikor a szekrény tetejéről valaki megszólította:
- Gergő, ne szomorkodj! Ha akarod, szívesen segítek.
- Ki vagy te? – emelte fel a fejét.
- Én vagyok a fogmanó, és segítek minden kisfiúnak és kislánynak, aki imádja a csokoládét. Te megérdemled a segítségemet. Aki ennyire szereti az édességet, az velem jöhet Csoki falvára.
- Csoki falvára – ámult el Gergő.
- Igen, talán, meglepődtél? Nem is olyan messze létezik egy falu, amely csupa csokiból van. A házak, a fák, meg minden. Ha akarsz enni, akkor csak kimész a házból, és a kerítésből letörsz egy darabot. Hidd el, itt van ám jó világ! Amerre csak nézel, mindenhol csoki, és egyéb nyalánkság. Sok – sok kisgyermek szaladgál Csoki falva utcáján, és boldogan majszolják a rengeteg édességet. Ugye csábító világ ez?
- Ott a helyem! – kiáltotta boldogan a kisfiú, és mindjárt útra készen is állt. Nem sokat teketóriázott, fogmanót bárhová követte volna, ha csokiról van szó.
Fogmanó elővette varázspálcáját, és intett vele egyet a levegőbe. Ezt követve pár másodperc múlva már Csoki falvában is voltak.
Gergő elámult, mert valóban itt minden csokiból volt. Amerre csak nézett, mindenhol kedvenc ennivalója fogadta. Olyan izgalom vett úrrá rajta, hogy alig bírt magával. Azt sem tudta hová rohanjon, mit kóstoljon meg először. Az út mellett állt egy bokor, és levelei finomabbnál finomabb csokoládéból voltak. Mindjárt leszakított belőlük néhányat, és mohon tömni kezdte magába. Utána egy kerthez szaladt és letörte a kapu hatalmas kilincsét. Ezzel elvolt egy darabig, amíg elmajszolta. Nem tudott betelni a csokoládéval, mert amint megevett egyet, mindjárt kereste a következőt. Ide szaladt, oda szaladt, mindenhol lecsípett egy darabka édességet. Amire bejárta a falut, annyi csokoládét tömött magába, hogy alig tudott odébb menni. Csak úgy vonszolta a nehéz testét. De még akkor is a csokit kereste, és ahol elért egy darabot, azt azonnal letörte, mintha attól tartott volna, hogy elfogy, vagy eleszi valaki előle. Soha életében nem fogyasztott el annyi csokit, mint ezen a délután Csoki falvában. Itt még a patakban is csoki folyt.
Gergő ennél jobb helyet el sem tudott volna képzelni. Édesanyja sem figyelmeztette állandóan: „kisfiam, ne egyél annyi édességet, mert megfájdul a fogad, és fogorvoshoz kel majd menni! Edd meg inkább ezt a szép piros almát! Ez sokkal egészségesebb.”
Végre annyi csokoládét ehetett, amennyi csak a bendőjébe fért. Kicsit pihent az evéssel, de már alig várta, hogy újból falatozhasson a sok finom csokiból, ami elborította a falut. Elhatározta, amint megéhezik, neki áll és felfalja a falu főterén álló gémeskutat. De még előtte kiissza belőle a csokoládét. Előre élvezte, amint megmeríti a hatalmas vödröt, és a szájához emeli.
Nagyon örült, hogy Fogmanó elhozta Csoki falvába. Nincs is jobb dolog egész nap édességet majszolni. Nem is értette édesanyja, miért tiltotta neki ezt a finom nyalánkságot. Elégedetten sétált a falu utcáján, és nézte a többi kisfiút és kislányt, amint azok is boldogan falatozzák a csokit. Soknak az egész arca csokis volt. De akkor egyáltalán nem érdekelte őket, sőt talán még élvezték is.
Annyi csokoládét ehetett, amennyit csak akart. Senki nem szólt rá. Itt inkább a Fogmanó biztatta a gyerekeket. Versenyt rendezett számukra, ki tud több csokoládét megenni öt perc alatt. A győztes jutalma természetesen egy óriási csoki torta volt sok – sok édességgel a tetején.
Csodás órákat élt át Gergő Csoki falván. Mindenről megfeledkezett, még azt is elfeledte, hogy ha az emberédességet eszik, akkor ajánlatos fogat mosni, de legalább este lefekvés előtt tisztítsuk meg a fogainkat. Ez most az itteni kisfiúkat, kislányokat egyáltalán nem érdekelte. Sajnos hamarosan jelentkeztek is ennek a következményei.
Gergő lefeküdni készült a csoki házban, amit Fogmanótól kapott. Gondolta, mielőtt álomba szenderül bekebelez egy jókora csoki darabot, hogy szépálma legyen. Alig harapott bele, amikor az egyik fogába iszonyatos fájdalom nyilallt.
- Jaj! – szisszent fel, és az arcához kapott.
Eleinte nem értette mi történt, és még remélte a fájdalom hamar elmúlik. De nem így történt. A fogfájás egyre elviselhetetlenebb lett. Akkor Gergőnek eszébe jutott, amit édesanyja mondott: „Kisfiam, vigyázz a csoki evéssel, mert megfájdulnak a fogaid. A sok édesség káros a fogaknak. Ha ilyet eszel, akkor utána mossál fogat!”
Gergő rohant fogat mosni, de már késő volt. Hiába csutakolta fogait, a fájdalom nem múlt el. Már túl nagy volt a baj. Itt már csak a doktor bácsi segíthet.
- Édesanyám! Édesanyám! – kiáltotta sírva – Gyere, segíts, nagyon fáj a fogam!
Természetesen egy édesanya még Csoki falván is meghallja kisfiának hívó hangját, és azonnal sietett, hogy jelenlétével is enyhítse a fájdalmat. Igaz teljesen ő sem tudta megszüntetni, de legalább Gergő kicsit megnyugodott, és sikerült elaludnia.
Másnap reggel azonnal fogorvoshoz siettek, ahol a doktor bácsi megállapította, hogy Gergő egyik foga kilyukadt. Szerencsére még nem olyan nagy a baj, be lehet tömni.
- Ezt elkerülhetted volna – mondta a doktor bácsi -, ha nem ettél volna annyi édességet, és rendszeresen mostál volna fogat.
Gergő megígérte, hogy ezentúl hallgat édesanyjára, és mindennap megtisztítja a fogait.
A kellemetlen fogorvosi vizit után néhány napra egyik este fele újból megjelent Fogmanó. Harsány hangon köszöntötte a kisfiút:
- Szia Gergő! Jössz Csoki falvára?
- Édesanyám! Segíts!
- Mi történt, drágaságom? – rohant hozzá ijedten az édesanyja, azt gondolta, hogy megint fáj fiának a foga.
- Itt van Fogmanó. Gyere, kergessük el!
- Csak ez a probléma? Ennél mi sem könnyebb. Tessék, itt ez a szép piros alma. Fogmanó és társai iszonyodnak az almától és a fogmosástól. Gyorsan edd meg, és ez a huncut manó hagyat, homlok eliszkol.
Gergő megfogadta édesanyja tanácsát, és egy nagyot harapott az almába. Valóban Fogmanó, amint megérezte az alma illatát, menekülésre fogta a dolgot,és meg sem állt Csóki falváig. Ott elrejtőzött a házába, hogy az almaherceg még csak véletlenül se találjon rá.
Többé Gergőnek nem is fájt a foga, mert sok gyümölcsöt, zöldséget evett és rendszeresen fogat mosott. Fogmanó messze elkerülte a kisfiút, és Ti is igyekezzetek Gergő példáját követni, hogy fogorvoshoz, csak ellenőrzés céljából kelljen menni.
