Egy téli délután az erdei tisztáson az állatok arról beszélgettek, hogy milyen jó a gyerekeknek, mert őket a Mikulás minden évben meglátogatja és visz nekik ajándékot.
Ne fogd le szemem!
Elvetélt szó, beléremeg dallam.
Szavak hosszát a lélegzet szabta.
Papírra vetett gondolatok sora,
Könnybe mártott,
Gyöngy-betűkkel írva.
Volt egy nagyon távoli ország, ahol a rózsák emberi alakot öltöttek, és jártak – keltek ugyanúgy, mint mi. Volt kezük és lábuk. Nem kellett egy helyben állniuk, mehettek, ahová csak akartak.
Most egy igaz történetet mondok el néktek, azért, hogy tanuljatok belőle.
(15 hozzászólás)
Üdvözöllek Kedves Barátom! Szeretném, ha mások is csatlakoznának hozzám, és együtt álmodnánk Meseország virágos rétjén! Várom azoknak a tollforgató barátaim verseit, írásait, meséit és bármit, ami olyan embereket céloz meg, akik még felnőtt korban is mernek álmodni.
